22.6 C
Budapest
2020.július.13, hétfő.

A felismerés napja —  Cseppenként, a vámpírok titkos harcai (folytatásos regény 6. rész)

Loxus, a vámpír békésen aludt, hiszen álmában is érezte, hogy jó útra lépett, méghozzá olyanra, ami oda vezet, ahol nemcsak hogy senki nem járt eddig, de létezéséről sem tudott akárcsak ő maga, aki szintén, még most sem tudta hová tart pontosan, mi az a cél, ami az út végén várja, de az utat biztosnak érezte, nem a lába alatt, sokkal inkább az idegeiben.

Lepkekönnyű súlyos titok

A vegyész eközben kifizette lakbértartozását, kreálva egy ügyes és elfogadható történetet valami szabadalomról, amit végre sikerült eladnia, de nemcsak, hogy fizetett, hanem kivette laboratóriumnak a mellette – szerencsére – éppen üresen álló lakást is. Mikor mindezekkel végzett, elment és felöltözködött, véleménye szerint elegáns és divatos ruhákat választott, ám aki látta ezekben, meg volt győződve róla, hogy egy középszerű hivatalnok ül vele szemben a közepesen jó vendéglőben, ahová betért ebédelni. Bármit tett azonban egész nap, a probléma megoldásán gondolkodott. A Megrendelő – jobban tetszett neki ez a név a vámpírra a Boss-nál – egy olyan vegyületet szeretne, ami megakadályozza a sejtek azonnali szétesését a napfény hatására. Ehhez először tudnia kellene a napfény mely összetevője a káros ezekre a sejtekre, vagy ha ez nem lehetséges, akkor jön a B terv, amire mindig szükség van, mert mint tudjuk, az A terv talán soha sem működött még, tehát magának a napfénynek a közömbösítése. Az igazi tudományos áttörést persze az első megoldás jelentené, de valahogy érezte, hogy az nem sikerülhet. Ez az érzés abban azért egy percig sem gátolta, hogy arra is készítsen kutatási tervet. Ebéd után átnézte az újságokat, amelyek címoldalán szinte kivétel nélkül a szerencsétlen fiatal lány halálával foglalkoztak. Abban minden cikk megegyezett, hogy egy őrült lecsapolta a vérét, de hogy miért, arra nézvést a legeszementebb találgatásokba bocsátkoztak. Famulus maga is meglepődött az érzésen, ami átjárta, hiszen sem borzalmat, sem félelmet, sem pedig lelkifurdalást nem érzett, egy szóval semmi rossz érzése nem volt, sőt, szinte megbizsergett attól a ténytől, hogy ő, és csak ő tudja mi történt a lánnyal. Végre, először az életben ő az egyetlen jól értesült ember. Ezen az érzésen azután még elég soká elmerengett, és rájött: szeret fontos ember lenni.
Ahogy sétált hazafelé egyik pillanatban, mintha egy gyorsvonat száguldott volna át rajta, tisztán megérezte, egész eddigi élete nem volt más, mint felkészülés erre a mostani feladatra. Minden eredmény, amit elért, minden kutatás, ami fontos volt, semmit sem jelentett ehhez a feladathoz képest. A gondolat olyan súllyal csapott le rá, hogy le kellett ülnie egy padra. Nagyon furcsán nézhetett ki, mert egy nő a szomszédos padról aggódó arccal odaszólt, hogy jól érzi-e magát, nincs-e szüksége valamire, ő csak intett egy nemet a fejével és maga elé nézve hagyta száguldani gondolatait.

- Hirdetés -

Új folt a régi padlón

Addig-addig bámult maga elé, amíg egyszer csak ijedten látta, milyen hosszúak már az árnyékok. Sötétedik, és ő nagyon messze van még a lakásától. Villámgyorsan megtervezte az útvonalat, amelyen alig négy átszállással haza ér, amikor eszébe jutott a pénz, amit kapott, és ami lehetővé teszi azt az életet, amit ma már eddig is – ugyan öntudatlanul, de – élt és nagyon élvezett. Odasétált tehát a taxiállomáshoz, kényelmesen elhelyezkedett a hátsó ülésen és bemondta a címét, nem egészen negyed óra alatt otthon is volt.
A vendége még sehol, így azután maradt ideje kicsit rendet rakni, amikor valami furcsa barnás foltot vett észre azon a padlón, amelynek minden repedését, minden foltját jól ismerte, hiszen hosszú hónapokig rótta a húsz lépés hosszú és ugyan annyi széles szobát. Akkor arra várt, ami most eljött: a csodára, bár soha nem hitte igazán, hogy létezik. Várta ugyan ezt a csodát, vagy valami ehhez hasonlót, de ő is jól tudta: a csodák már csak olyanok, hol jönnek, hol meg nem. Az volt inkább valószínű, hogy amikor és ahol várják jöttüket, azt a helyet elkerülik, kivéve talán ezt az esetet, amit tituláljunk, afféle kivétenek, amely csak a szabályt erősíti. Jó, ennyit a csodákról, – gondolta – de mi lehet ez a folt, és akkor egy pillanatra tisztán látta, hogy azon a helyen demonstrált a szőke lánnyal a vámpír. Egy pillanatra megborzongott, majd szinte egykedvűen húzta a foltra a pár centivel odébb végződő szőnyeget.

horoszkop
Leült és magabiztos betűkkel, alig fél óra alatt összeállította azoknak a dolgoknak a listáját, amikre feltétlenül szüksége lesz a munka elkezdéséhez. Na jó, nemcsak azt írta le, ami feltétlenül kell, kicsit szabadjára engedte a gondolatait, de hát mit számít az egy olyan megrendelőnek, akit szemlátomást felvet a pénz – nyugtatgatta magát, ameddig Loxusra várt. Nehezen tűrte a semmittevést, olyan régen nem volt már feladata, hogy szinte szuggerálta az órát, hátha akkor gyorsabban telnek a percek, de nem, és ezt ő is tudta.

- Hirdetés -

A vámpírra várva

Igen, tudta, hogy minél jobban sürgetjük odafigyelve az idő múlását, annál nehezebben telik. Kis idő múlva tehát feladta a reménytelen vállalkozást, és szinte céltalanul turkálgatott a fiókokban, azzal áltatva magát, hogy éppen rendet tesz, amikor rálelt egy régen látott fényképre, ami valamikor a nagyon távoli múltban, még az egyik egyetemi gyakorlat alatt készült róla és két barátjáról. Miközben nézte, egyszerre elragadták az emlékek, és a végkövetkeztetések. Nagyon szép nyár volt az, talán a legutolsó, amikor jókedvvel nézett a jövőbe azt kutatva, mire szakosodjon. Jó nyár volt, na! – hiszen azt, hogy minden idegsejtjével vegyész akart lenni, éppen annak a felismerésnek köszönhette, hogy amikor egyre jobban megismerte addig csak immel-ámmal választott leendő életpályáját, az egyre jobban kitárulkozott akárcsak egy luxus prosti, amikor kéjre csábít, és érzékelteti, hogy vágyaid bármely vad elképzelését kielégítheted vele. Vajon a kép másik két szereplőjével mi lett? Az egyetem után néhány évig még tartottak valami tulajdonképpen csak látszatkapcsolatot, de aztán az is elhalt. Egyiktől olvasott néha egy – egy közepesen sikeredett tudományos közleményt, ámbár azokról is lerítt, hogy nem valódi tudósi kíváncsiság termékei, sokkal inkább a szamárlétra megmászását hivatottak segíteni. A másik barátot viszont mintha a föld nyelte volna el, önmaga igazolására úgy fogta fel ezt az eltűnést, hogy egykori társa elhagyta, vagy kilökte magából az a pálya, amelyen ő eléggé marginális pozícióban, de azért megkapaszkodott, és hol tarthatna, ha egy kevés szerencséje is lenne – kezdett sopánkodni magában, majd egyszer csak rájött, hogy amit eddig áhított, a tehetségét felröppentő szerencse most, igen most rátalált. Visszadobta a fiókba a képet, és ismét átadta magát az órafixírozás meddő időtöltésének, de egyenlőre nem jött a vámpír.

Eddigi részek

A felismerés napja —  Cseppenként, a vámpírok titkos harcai (folytatásos regény 6. rész) 1

- Hirdetés -

Megosztás

Budapest
kevés felhő
22.6 ° C
23.3 °
21 °
43 %
1kmh
19 %
hét
23 °
ked
27 °
sze
26 °
csü
25 °
pén
25 °

Szerző

Megosztás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Adblocker észlelve! Kérjük, fontolja meg ezen értesítés elolvasását.

Azt észleltük, hogy az AdBlock Plus szoftvert vagy más reklámblokkoló szoftvert használ, amely megakadályozza az oldal teljes betöltését.

Nincsenek reklámcsíkok, Flash-ek, animációk, kellemetlen hangok és felugró hirdetések. Nem használjuk ezeket a bosszantó típusú hirdetéseket!

Pénzre van szükségünk a webhely üzemeltetéséhez, és minden bevételünk az online reklámozásból származik.

Kérjük, adja hozzá a igende.hu webhelyet a hirdetést blokkoló engedélyezési listához, vagy tiltsa le a reklámblokkoló szoftvert.

×