22.6 C
Budapest
2020.július.13, hétfő.

A Találkozó —  Cseppenként, a vámpírok titkos harcai (folytatásos regény 4. rész)

Nem egyszerű más bőrébe, különösen nem egy ismeretlen emberébe belebújni, és ezt az elkövetkező órákban alaposan megtapasztalhatta a vámpír, miközben hídmesterré vedlett. 

A telefonhívás

Éles csengőhang verete fel, időbe telt mire rájött, hogy a telefon cseng. Hosszas keresgélés után lelte csak meg a régi szerkezetet, idegesen, bizonytalanul szólt bele:
– Tessék!
– Mit suttogsz, tán felébred a szeretőd? – tréfálkozott a hang a túloldalon.
– Á, dehogy – mondta a vámpír, aki azonnal felfogta, mi baja a másiknak a hangjával – csak meghűltem kicsit.
– És nem segít a kedves whisky-mama?
– Kúrálom magam, de miért keresel?
– Egy rendkívüli uszály húz el nálad, nyisd fel a hidat.
– Kösz – mondta, és gyorsan letette a telefont, ezzel elejét véve egy hosszabb és igen veszélyes beszélgetésnek.

- Hirdetés -

Gyorsan felhúzta a hidat, de szinte meg sem látta a gyönyörű, több emeletes kirándulóhajót, ami méltóságteljes lassúsággal húzott el előtte, pedig olyan gyönyörű volt, olyan nagy, ám mégis kecses, hogy aki jól megnézte – nem úgy, mint az alkalmi hídmester – abban az az érzés támadt, hogy nincs is merülése, sőt még az is lehet, hogy néhány centiméterrel a víz felett jár. A hajónak természetesen volt biztonságos merülése, és az építéséhez felhasznált több tonna acélt is csak elfedték a légiesre tervezett külső borítás áramvonalas ívei. Ami tény, az tény: a hajón utazó turisták is inkább érezték a mennyországban magukat, mint egy hajón, és ezen nem volt mit csodálkozni, hiszen a társaság a rengeteg pénzért, amit elvett az utasoktól igyekezett minden elképzelhető és sokszor elképzelhetetlen kényeztetéssel szolgálni.

A hídnyitást megelőző beszélgetés felhívta Loxus figyelmét egy eddig meg nem oldott problémára: mi történjen, ha éppen nincs itt, amikor hívják? Rengeteg időbe telt, ameddig az ősrégi telefon engedelmeskedett az átirányítási kísérletnek. Az egész művelet olyan soká tartott, hogy odakint közben tökéletesen besötétedett és minden ereje újra visszatért. Pontosan tudta, nem azt, hogy mit kell tennie – őt aztán igazán nem izgatták a „kell”- dolgok – nem, ő azt tudta, mit akar tenni, és ez az öntudat mellett egy jó adag önhittséget is adott neki.
Később az éjjel a netről levadászott címre repült. A férfi, akit a szobában talált, nem mutatott semmi különös érzelmet, mikor felfedezte, hogy nincs egyedül.

- Hirdetés -

cipőfelsőrész
Vámpír vagy denevér?

Élő és holt üzlete

– Fogalmam sincs, hogy jött be, de még ha kulcsa van is a lakáshoz, akkor sem tudom most kifizetni a lakbért, és ha akar, lakoltasson ki azonnal! – darálta el mondókáját szinte teljesen közömbös hangon.
– Nem a lakbérért jöttem – mondta a látogató és közben megdicsérte magát a kitartó keresgélésért, mert már biztosan tudta, hogy ennél az embernél alkalmasabbat valóban nem találhatott volna a feladatra. Hogy szólítsam? – kérdezte.
– Ahogy akar, a nevem már semmit nem mond még nekem sem, leszek, aki akarja, ha valami olyasmit akar tőlem, ami valóban érdekel, ellenkező esetben – mint látja – elvegetálgatok ezen a világon, ameddig még nem unom meg igazán. Szóval mit akar?
– Rendben. Famullus.
– Ok ez tetszik csak……..
– Első lecke: soha nem szól közbe, ha velem beszél…..
– Téved, nekem nincs mit vesztenem, maga akar tőlem valamit, tehát az első lecke így módosul: akkor szólok közbe, amikor szükségesnek látom, mellesleg nincs mitől tartania, nem vagyok egy locsi-fecsi alkat. Ja, és csak a társalgás folytatásának okán, ha én vagyok a Famulus, ki maga?
– Hívjon egyszerűen csak Boss-nak! Na, szóval azért jöttem, mert kell nekem egy szer, de mondhatnám úgy is: A Szer.
– Bocs, Boss – ez jól hangzik mosolyodott el -, életelixírrel, meg az ahhoz hasonló marhaságokkal nem fogalakozom, nem hiszem, hogy látszik, de egy kiváló vegyész vagyok, az alkímiát hagyom az alattam lakóra, ámbár ő nem tudja mi az, de talán éppen ezért lehet sikeres benne.
– Pedig pontosan azt fogja – vagy legalábbis majdnem azt – létrehozni nekem, de kezdjük az elején, mit gondol ki, de főleg mi vagyok én?
– Valami különc, pénzes pasi hatalmas egóval, meg egy masszív mániával… tényleg, orvos látta már?
– Ne nevezzen őrültnek! – üvöltött eltorzult arccal Loxus.
– Akkor ne viselkedjen úgy, na, mondja el szépen miért jött, aztán húzás innen.
– A nevem nem fontos, de én vámpír vagyok – mondta még mindig sokkal ingerültebben és emeltebb hangon, mint azt a bejelentés megkövetelte volna.
– Hátha már őszinteségi rohamunk van, és bevallotta, hogy vámpír  én sem titkoéhatom tovább, hogy nem más vagyok, mint Brünhilde, tudja Wágnertől. Na, ne szórakozzunk egymással, tünés!

Loxus érezte, hogy ide bizonyíték kell, ezért szótlanul eltűnt, majd alig egy perc múlva egy kapálózó, szőke lánnyal a karjaiban tért vissza, és ott, házigazdája előtt kiszívta a vérét, majd egyetlen mozdulattal kihajította az ablakon.
– Szóval – folytatta a pár perce abbahagyott mondatot, miközben Famullus lába, szinte hallgatóan eresztette befelé a gyökeret a koszos padlóba – kell nekem egy Szer, ami megóv a napfény – mint azt ön is jól tudja – nagyon is káros, hogy azt ne mondjam, halálos hatásásótól.
– Maga most szórakozik velem?
– Úgy nézek ki, meg az az egyébként igen finom vérű kislány is, akit tudja, előbb…, de ha akarja, bizonyíthatok még.
– Eszébe ne jusson! – hadarta olyan sebesen Famulus, hogy aki nem tudta mit mondhat, az nem is érthette volna, de szerencsére (?) csak ketten voltak a szobában és mind a ketten pontosan értették, mit mond, és mit akar a másik.
– Nos lassan hajnalodik, így mennem kell az ismert okokból, de este jövök, addigra írja össze, mire van szüksége a kutatáshoz, a pénzzel ne törődjön.
– Ha körül néz itt, láthatja, évek óta mást sem teszek, mint megpróbálok nem törődni a pénzzel – nevetett fel a vegyész, de nevetésébe valahogy inkább volt keserűség, mint jókedv.
– Értem – mondta a megbízó és egy köteg pénzt tett az asztalra -, ezt költse magára, de okosan, nem kell feltűnősködni, majd ahogy jött, távozott, természetesen még a hajnal első sugarai előtt.

Az agy a legsűrűbben használt munkaeszköz, már akinek!

A vegyész csak állt, hol a pénzre, hol a vendég hűlt helyére nézve. Ennek az erősen elhasználódott külsejű embernek életében először okozott gondot annak eldöntése, hogy most éppen üres fejjel csodálkozik, vagy rengeteg gondolat kergeti egymást a fejében. Az, hogy ilyen helyzet előállhatott a koponyájában, nagy dolog egy olyan embernél, aki egész életében mást sem csinált, csak – legtöbbször sikerrel – kergette a lehetetlent, amit azután rendre betört, megszelídített, és elképzelései szolgálatába állított. Alig fél órája még nagy összegben fogadott volna arra, hogy őt már nem lehet meglepni, és most mégis sikerült. Agya a megszokottnál és az általa elvártnál ugyan kicsit lassabban, ám egy átlagos tudatnál ezerszer gyorsabban rendezte áttekinthető alakzatba új tudását. Nem csoda, hiszen ő, mint bármely más tudós, szinte egész életében arra trenírozta az agyát, hogy turbógyorsasággal rakja össze minden új ismeret képletét, kedvenc képzavarával élve: kezéhez idomította az agyát, mint legsűrűbben használt munkaeszközét.

Előző részek itt

- Hirdetés -

Megosztás

Budapest
kevés felhő
22.6 ° C
23.3 °
21 °
43 %
1kmh
19 %
hét
23 °
ked
27 °
sze
26 °
csü
25 °
pén
25 °

Szerző

Megosztás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Adblocker észlelve! Kérjük, fontolja meg ezen értesítés elolvasását.

Azt észleltük, hogy az AdBlock Plus szoftvert vagy más reklámblokkoló szoftvert használ, amely megakadályozza az oldal teljes betöltését.

Nincsenek reklámcsíkok, Flash-ek, animációk, kellemetlen hangok és felugró hirdetések. Nem használjuk ezeket a bosszantó típusú hirdetéseket!

Pénzre van szükségünk a webhely üzemeltetéséhez, és minden bevételünk az online reklámozásból származik.

Kérjük, adja hozzá a igende.hu webhelyet a hirdetést blokkoló engedélyezési listához, vagy tiltsa le a reklámblokkoló szoftvert.

×